A Postások Független Érdekvédelmi Szövetsége 2026. június 19-én, pénteken 14:00 és 17:00 óra között tartotta meg „Kollektív szerződések a postai ágazatban” című szakmai rendezvényét a Benczúr utcai Postamúzeumban, a postás közösség számára különösen autentikus helyszínen.
A Postamúzeum Budapest VI. kerületében, a Benczúr utca 27. szám alatt működik, a postai múlt, a hírközlés és a postás hivatás tárgyi és szellemi örökségének egyik fontos őrzőjeként.
A helyszínválasztás azért is volt találó, mert a szakmai program nem pusztán jogi kérdésekről szólt, hanem a postai munkavállalók múltjáról, jelenéről és jövőbeli érdekvédelmi lehetőségeiről is. A résztvevők a régi postás közösségi térben, a Posta Művelődési Ház hangulatát őrző épületben beszélgettek arról, hogyan lehet a kollektív szerződést valódi munkavállalói garanciává tenni. A rendezvény szakmai tartalmát így természetes módon egészítette ki a helyszín történeti és közösségi jelentése.
A rendezvény célja a kollektív szerződések postai ágazatban betöltött szerepének, a kollektív munkajogi kereteknek, valamint az érdekképviseleti lehetőségeknek a szakmai áttekintése volt. A program egyúttal lehetőséget adott arra is, hogy a résztvevők konkrét postai tapasztalatokon, munkahelyi példákon és aktuális érdekvédelmi kérdéseken keresztül vitassák meg a postai dolgozók mindennapjait érintő problémákat.
A rendezvény 13:30 és 14:00 óra között érkezéssel, regisztrációval és a jelenléti ív aláírásával indult. Közel harminc fő vett részvételével. A résztvevők a POFÉSZ tisztségviselői, tagszervezeti vezetői és szakszervezeti aktivistái voltak, valamennyien postai dolgozók, akik saját munkahelyi tapasztalataikkal, kérdéseikkel és hozzászólásaikkal aktívan bekapcsolódtak a programba. Ez különösen értékessé tette a szakmai egyeztetést, hiszen az előadások nem elvont jogi kérdésekről szóltak, hanem közvetlenül kapcsolódtak a résztvevők mindennapi munkájához, a postai foglalkoztatás valós problémáihoz és az érdekképviseleti munka gyakorlati kihívásaihoz.
A szakmai programot Idrányi Flóra, a POFÉSZ kommunikációs vezetője nyitotta meg, aki ismertette a rendezvény célját, a projekt hátterét, és elmondta: A program a „Szervezetfejlesztés a Postások Független Érdekvédelmi Szövetségénél” című, GINOP_PLUSZ-3.2.3-24-2024-00067 azonosítószámú projekt keretében valósult meg. A projekt kedvezményezettje a Postások Független Érdekvédelmi Szövetsége, a rendezvény típusa nem képzési célú szakmai rendezvény volt. A projekt a Széchenyi Terv Plusz keretében, a Magyar Állam és az Európai Unió társfinanszírozásával valósul meg; a vissza nem térítendő támogatás összege 150 millió forint.
A megnyitó után Pfeifer Tamás, a POFÉSZ elnöke tartott előadást „A kollektív szerződések szerepe és jelentősége a postai ágazatban” címmel.
Pfeifer Tamás előadásában a Magyar Posta Zrt. kollektív szerződésének legfontosabb rendelkezéseit mutatta be. Kiindulópontként ismertette a kollektív szerződés preambulumát, amely rögzíti, hogy a szerződést a Magyar Posta Zrt. munkáltatói képviselete, valamint a postai munkavállalókat képviselő érdekképviseleti szervezetek kötötték. Az előadás hangsúlyozta, hogy a kollektív szerződés célja a munkáltató és a munkavállalók munkaviszonyból származó jogainak és kötelezettségeinek, a juttatások rendszerének, valamint a felek közötti kapcsolatrendszernek a szabályozása.
Az előadás egyik alapvető üzenete az volt, hogy a kollektív szerződés csak akkor töltheti be valódi funkcióját, ha a felek a jóhiszeműség és a tisztesség követelményeinek megfelelően járnak el. A kollektív szerződés szövege szerint tilos a rendeltetésellenes joggyakorlás és az erőfölénnyel való visszaélés, a munkáltatónak pedig a munkavállaló érdekeit méltányos mérlegelés alapján kell figyelembe vennie. Pfeifer Tamás József előadásában többször is visszatért arra, hogy ezek a rendelkezések nem pusztán elvi kijelentések: a mindennapi munkáltatói gyakorlatban is érvényesülniük kellene.
Részletesen szó esett a munkaszerződéstől eltérő foglalkoztatásról. A kollektív szerződés szerint a munkáltató jogosult a munkavállalót átmenetileg a munkaszerződéstől eltérő munkakörben, munkahelyen vagy más munkáltatónál foglalkoztatni, erről azonban a munkavállalót legalább négy nappal korábban értesítenie kell. A foglalkoztatás tartama naptári évenként nem haladhatja meg a 480 órát, és azt munkaórában kell nyilvántartani. A résztvevői hozzászólások alapján ez a gyakorlatban sokszor nehezen követhető, különösen akkor, ha a munkáltató a dolgozókat rövid határidővel vagy nehezen ellenőrizhető módon vezényli át más feladatokra.
Az előadás következő része a felmondás és a felmondási idő szabályait érintette. Elhangzott, hogy a munkavállaló munkavégzésére vagy magatartására hivatkozó felmondás előtt a munkáltatónak főszabály szerint írásban figyelmeztetnie kell a munkavállalót a hiányosságok megszüntetésére. Külön figyelmet kapott az a szabály is, amely szerint az egészségi állapota miatt munkavégzésre alkalmatlanná vált munkavállaló munkaviszonyának megszüntetésére a munkáltatói felmondás szabályai alkalmazandók, ha a munkaviszony fenntartása munkaszerződés-módosítással nem lehetséges.
Pfeifer Tamás ismertette a felmondási idő és a végkielégítés kollektív szerződés szerinti szabályait is. A végkielégítés mértéke a folyamatos postai munkaviszony hosszához igazodik, és a hosszabb szolgálati idővel rendelkező munkavállalók esetében jelentősen emelkedik. A kollektív szerződés 40 év folyamatos postai munkaviszony esetén 10 havi távolléti díjnak megfelelő végkielégítést rögzít, amely bizonyos esetekben, például a nyugdíjkorhatárhoz közel álló munkavállalóknál további három havi távolléti díjjal emelkedhet.
A folyamatos postai munkaviszony fogalma kapcsán az előadás kitért arra is, hogy ebbe nemcsak a Magyar Posta Zrt.-nél töltött idő számíthat bele, hanem meghatározott feltételek mellett a korábbi egységes Magyar Postánál, a Magyar Posta Vállalatnál, a postai érdekképviseleti szerveknél, illetve egyes postamesterségeknél, postaügynökségeknél töltött idő is. Ez a szabályozás a szolgálati időhöz kapcsolódó juttatások és jogosultságok szempontjából különösen fontos.
Kiemelt téma volt a lojalitási díj rendszere. Pfeifer Tamás bemutatta, hogy a munkavállalók a munkáltatónál folyamatos postai munkaviszonyban töltött idő alapján lojalitási díjra jogosultak, amelynek összege a szolgálati idő növekedésével emelkedik. Az előadásban ugyanakkor elhangzott az is, hogy a jelenlegi rendszer felső kategóriája 40 évnél húzódik, miközben több olyan postai dolgozó is van, aki már 45 éve dolgozik a vállalatnál. A rendezvényen külön szó esett arról, hogy méltányos lenne egy 45 éves kategória bevezetése, akár szerényebb összegű, de erkölcsileg fontos többletjuttatással. A résztvevők szerint ez nem elsősorban pénzügyi kérdés, hanem a több évtizedes hűség és fizikai-szakmai helytállás elismerése.
A rendezvény egyik legfontosabb és legélénkebb vitát kiváltó témája a rendkívüli munkavégzés szabályozása és díjazása volt. Az elnök ismertette, hogy a kollektív szerződés szerint rendkívüli munkaidőnek minősül a munkaidő-beosztástól eltérő munkavégzés, a munkaidőkereten felüli munkavégzés, a pihenőnapon végzett munka, valamint az ügyelet tartama. A munkaidő-beosztástól eltérő munkavégzést írásban kell elrendelni, legkésőbb a munkavállaló munkaidejének befejezéséig; kivételes esetben szóban vagy telefonon is elrendelhető, de ezt két munkanapon belül írásba kell foglalni.
A résztvevők több konkrét példán keresztül jelezték, hogy a rendkívüli munkavégzés elrendelése és elszámolása a gyakorlatban nem mindig történik szabályosan. Elhangzott, hogy a beosztástól eltérő munkavégzés díjazását sok esetben nem a következő havi bérrel, hanem csak a munkaidőkeret végén számolják el, ami a hozzászólások szerint jogilag aggályos lehet. Pfeifer Tamás József hangsúlyozta: a munkavállalóknak tudatosnak kell lenniük, saját munkaidejüket is érdemes nyomon követniük, és ha többet dolgoznak, kérniük kell annak elszámolását.
A vita során elhangzott egy konkrét eset is, amikor egy postán pénteken történt rendkívüli esemény miatt szombaton kollégákat hívtak be leltározásra. Azok a munkavállalók, akik eredetileg nem voltak szombatra beosztva, rendkívüli munkavégzést teljesítettek, amelyet el kellett volna rendelni és ki kellett volna fizetni. A szakszervezeti fellépést követően a munkáltató kivizsgálta az ügyet és megállapította a kifizetési kötelezettséget. A történet ugyanakkor arra is rávilágított, hogy a munkavállalók jogérvényesítése sokszor feszültségekkel jár, és előfordulhat, hogy a helyi vezető nyomást gyakorol a dolgozókra. A résztvevők szerint ez elfogadhatatlan, és csak megerősíti a szakszervezeti védelem szükségességét.
A munkaidő-nyilvántartás kérdésénél többen felvetették, hogy a papíralapú rendszer visszaélésekre adhat lehetőséget. Elhangzott, hogy előfordulhat utólagos beosztásmódosítás vagy olyan jelenléti ív, amely nem tükrözi a tényleges munkavégzést. A hozzászólók szerint egy elektronikus, naprakész, visszakövethető munkaidő-nyilvántartó rendszer bevezetése jelentősen csökkentené a vitás helyzeteket. A résztvevők arra is rámutattak, hogy a munkavégzés tényleges ideje sokszor más informatikai rendszerekből, például SAP- vagy IPH-belépésekből is igazolható, így a papíralapú jelenléti ív és a valós munkavégzés közötti eltérések feltárhatók.
A rendkívüli munkavégzés éves kerete kapcsán elhangzott, hogy a Magyar Postánál a kollektív szerződés 300 órás éves keretet rögzít. A hatályos munkajogi szabályok ugyanakkor egyéni megállapodással további túlmunkát is lehetővé tehetnek. A vita során többen jelezték, hogy ez a gyakorlat a munkavállalókra nézve kiszolgáltatott helyzeteket teremthet, különösen akkor, ha a dolgozó a megállapodást nem valódi önkéntesség alapján írja alá, hanem a munkahelyi kényszerhelyzet miatt.
Dr. Szabó Imre Szilárd, a Munkástanácsok Országos Szövetségének elnöke, ügyvéd, egyetemi docens előadásában a kollektív munkajogi kereteket és az érdekképviseleti lehetőségeket elemezte. Előadása kiindulópontja az volt, hogy a kollektív szerződés nem a munkáltató jóindulatának terméke. A kollektív szerződések történetileg munkavállalói küzdelmek, tárgyalások, konfliktusok és nyomásgyakorlás eredményeként jöttek létre. Példaként említette, hogy más nagy állami vállalatoknál, így például a vasúti ágazatban a kedvezőbb kollektív szerződéses szabályok mögött hosszú érdekvédelmi múlt, sztrájkok és bérharcok állnak.
Dr. Szabó Imre Szilárd hangsúlyozta, hogy a munkáltatónak önmagában sokszor nincs érdeke kollektív szerződést kötni, mert a Munka Törvénykönyve is széles mozgásteret biztosít számára. A kollektív szerződésnek ezért akkor van értelme, ha a törvényi minimumhoz képest valami többet, jobbat, erősebb garanciát ad a munkavállalóknak. Ha a kollektív szerződés csupán megismétli a törvényt, vagy bizonyos pontokon még kedvezőtlenebb helyzetet teremt, akkor nem tölti be érdekvédelmi funkcióját.
Az előadás egyik központi gondolata az volt, hogy a kollektív szerződés tartalma alapvetően a munkavállalói erőviszonyokat tükrözi. Ha a munkavállalói oldal szervezetlen, gyenge vagy megosztott, akkor a kollektív szerződés is gyengébb lesz. Ha viszont erős a szakszervezeti szervezettség, van tagsági támogatás és közösségi fellépés, akkor a munkáltató is nagyobb eséllyel kényszerül érdemi megállapodásra. Ennek kapcsán külön hangsúlyozta, hogy a postai érdekképviseleti struktúra széttagoltsága gyengíti a munkavállalói oldalt.
Dr. Szabó Imre Szilárd részletesen beszélt a kollektív szerződéskötési képesség jogi feltételeiről is. A jelenlegi szabályozás szerint a 10 százalékos szervezettség kulcsfontosságú feltétel ahhoz, hogy egy szakszervezet valódi tárgyalási pozícióba kerülhessen. Ugyanakkor arra is felhívta a figyelmet, hogy a munkajogi szabályozásban továbbra is vannak bizonytalanságok azzal kapcsolatban, hogy az időközben 10 százalékos szervezettséget elérő szakszervezet milyen jogokkal tud belépni egy már meglévő kollektív szerződés módosításának folyamatába. Ezért a jogi feltételek mellett a tényleges szervezettség és a munkavállalói támogatás is döntő jelentőségű.
Az előadásban elhangzott, hogy a kollektív szerződések legfontosabb területei a munkaidő, a pihenőidő és a munkabér. Ezek azok a kérdések, amelyek a dolgozók mindennapjait közvetlenül meghatározzák: mennyit kell dolgozni, milyen beosztásban, milyen pihenőidő mellett, és mindezért milyen díjazás jár. Dr. Szabó Imre Szilárd szerint a Magyar Posta kollektív szerződése ezekben a kérdésekben több ponton gyenge, különösen más állami vállalatok kollektív szerződéseivel összehasonlítva.
A vita során szóba kerültek az üzemi tanácsi választások tapasztalatai is. A résztvevők aggasztónak nevezték az alacsony részvételt, és felvetették, hogy a postai struktúrához képest kérdéses az egyetlen üzemi tanács modelljének megfelelősége. Elhangzott az is, hogy más nagyvállalatoknál, például a MÁV-nál több üzemi tanács működik, míg a Postánál a nagy létszám és a sok telephely ellenére egyetlen üzemi tanács választására kerül sor. A hozzászólók szerint a munkáltatónak komolyabb felelősséget kellene vállalnia abban, hogy a munkavállalók megfelelő tájékoztatást kapjanak a választásról.
A választási részvétel kapcsán elhangzott, hogy nem elegendő a belső elektronikus felületeken közzétenni a tájékoztatást, hiszen a postai dolgozók jelentős része nem számítógép előtt végzi a munkáját. A postavezetőknek, helyi vezetőknek és érdekképviseleti szereplőknek is aktívabb szerepet kellene vállalniuk abban, hogy a dolgozók értsék: az üzemi tanácsi és szakszervezeti részvétel nem formális ügy, hanem a saját munkafeltételeiket érintő döntések egyik lehetséges befolyásolási pontja.
A beszélgetésben felmerült az ágazati kollektív szerződés lehetősége is. A résztvevők szerint ez azért lenne különösen fontos a postai-logisztikai területen, mert a Magyar Posta mellett számos alternatív szolgáltató működik, eltérő foglalkoztatási formákkal, sokszor vállalkozói, platformalapú vagy kevésbé átlátható konstrukciókban. A tisztességes versenyhez és a munkavállalók védelméhez szükség lenne arra, hogy az alapvető foglalkoztatási játékszabályok az ágazat egészében közelebb kerüljenek egymáshoz.
Dr. Szabó Imre Szilárd ugyanakkor rámutatott: egy ágazati kollektív szerződésnek jelenleg kevés a realitása, mert ehhez az érintett munkáltatóknál is működő, erős szakszervezetekre lenne szükség. A postai-logisztikai terület jelenleg nagyon széttagolt, sok szolgáltatónál nincs érdemi munkavállalói érdekképviselet. Így az ágazati megállapodás hosszabb távon fontos cél lehet, de előfeltétele a szervezettség növelése és a munkavállalói képviselet kiépítése az ágazat más szereplőinél is.
Külön blokkban került elő a foglalkozási megbetegedések és a munkavégzés során kialakuló egészségkárosodások kérdése. A résztvevők több olyan esetet is említettek, amikor hosszú évtizedeken át végzett fizikai munka, kézbesítői vagy logisztikai terhelés következtében romlott meg egy munkavállaló egészségi állapota. Elhangzott, hogy az üzemi balesetek esetében a jegyzőkönyv viszonylag egyértelműbb kiindulópontot ad, a foglalkozási megbetegedések bizonyítása azonban sokkal nehezebb, mivel gyakran hosszú idő alatt kialakuló mozgásszervi vagy más egészségkárosodásokról van szó.
Dr. Szabó Imre Szilárd válaszában jelezte, hogy ha az orvos nem indítja el a foglalkozási megbetegedés megállapítására irányuló eljárást, akkor a munkavédelmi hatóság, illetve a kormányhivatal munkavédelmi területe felé lehet fordulni. Hangsúlyozta ugyanakkor, hogy ezek az eljárások hosszadalmasak és orvosilag alaposan alá kell őket támasztani. A munkaköri terhelés, az egészségi állapot, az orvosi dokumentumok és a munkavégzés körülményeinek pontos feltárása nélkül nehéz eredményt elérni.
A vita során az is elhangzott, hogy az idősödő munkavállalók esetében a munkáltatónak fokozottabb kockázatelemzést kellene végeznie. Egy 60 év körüli, 40 éve fizikai munkát végző postai dolgozó nem terhelhető ugyanúgy, mint egy fiatal munkavállaló. Ez nem személyes gyengeség kérdése, hanem munkavédelmi, egészségvédelmi és méltányossági probléma. A résztvevők szerint szükség lenne olyan munkáltatói gyakorlatra, amely figyelembe veszi az életkort, a munkában eltöltött évtizedeket, a fizikai terhelést és az egészségi állapot változását.
A munkavédelmi képviselők szerepe is hangsúlyt kapott. Elhangzott, hogy a munkavédelmi képviselőknek a magyar szabályozás alapján jelentős jogosítványaik vannak: ellenőrizhetnek, kérdezhetnek, kezdeményezhetnek, és felléphetnek a dolgozók egészségét, biztonságát érintő ügyekben. A résztvevők szerint különösen fontos, hogy a munkavédelmi képviselet ne formális szerep legyen, hanem valódi, aktív segítséget jelentsen a dolgozóknak, például a terhelhetőség, az orvosi alkalmasság, a munkaköri kockázatok és a foglalkozási megbetegedések ügyeiben.
A szakmai programot kérdések, hozzászólások és közös egyeztetés zárta. A vita egyik tanulsága az volt, hogy a postai munkavállalók érdekvédelme egyszerre jogi, szervezeti és közösségi kérdés. A kollektív szerződés, az üzemi tanács, a munkavédelmi képviselet és a szakszervezeti szervezettség egymással összefüggő eszközök: csak akkor tudnak valódi védelmet adni, ha a dolgozók ismerik őket, élnek velük, és támogatják azokat a szervezeteket, amelyek fellépnek az érdekükben.
A szakmai blokkot közös kávézás követte a teraszon, amely lehetőséget adott a kötetlenebb beszélgetésekre is. A résztvevők kisebb csoportokban folytatták az előadásokon felmerült témákat: szóba kerültek konkrét munkahelyi ügyek, túlmunka-elszámolási problémák, a választási részvétel tapasztalatai, valamint az is, hogyan lehetne a dolgozókat hatékonyabban megszólítani és bevonni az érdekképviseleti munkába. A teraszon folytatott beszélgetés fontos része volt a rendezvénynek, mert a formális előadások után személyesebb, közvetlenebb módon lehetett megosztani a tapasztalatokat.
A program zárásaként a résztvevők tárlatvezetésen vettek részt a Postamúzeumban. A vezetést Sávoly Tamás muzeológus tartotta; A tárlatvezetés nem csupán múzeumi kiegészítő program volt, hanem szorosan kapcsolódott a rendezvény témájához. Sávoly Tamás bemutatta a postai munka történeti hátterét, a postás hivatás változásait, valamint azt is, hogy a múltban milyen munkavállalói megmozdulások, közösségi fellépések és érdekvédelmi akciók zajlottak a postánál. A résztvevők így történeti perspektívából is láthatták, hogy a postai dolgozók szervezettsége és közös fellépése korábban is képes volt eredményeket elérni.
A rendezvény összességében szakmai, érdekvédelmi és közösségi szempontból is fontos esemény volt. Az előadások és a vita világossá tették, hogy a kollektív szerződés nem elvont jogi dokumentum, hanem a munkavállalók mindennapi életét meghatározó szabályrendszer. A munkaidő, a pihenőidő, a bér, a túlmunka elszámolása, a lojalitási díj, a végkielégítés, az egészségkárosodás kezelése és a munkavédelmi képviselet mind olyan területek, ahol a postai dolgozók számára valódi garanciákra van szükség.
Az esemény legfontosabb üzenete az volt, hogy a postai munkavállalók érdekei csak tudatos, szervezett és egymásért kiálló közösséggel érvényesíthetők. A POFÉSZ célja, hogy ebben a folyamatban aktív szerepet vállaljon: erősítse a munkavállalói tudatosságot, fejlessze a szervezeti működést, és hozzájáruljon ahhoz, hogy a postai ágazatban a kollektív szerződés valóban a dolgozók védelmét és megbecsülését szolgálja.
A tárlatvezetés során a résztvevők megismerkedhettek a postai és távközlési munkát végző nők történetével is. A kiállítás egyik tablóján a telefonos kisasszonyok világa elevenedett meg: a korai telefonhálózat dokumentumai, a telefonközpont képe és egy telefonkezelő nő portréja emlékeztetett arra, hogy a postai szolgáltatások működtetésében a nők már a kezdetektől fontos szerepet vállaltak. A tárlatvezetés felidézte a női postai dolgozók munkavállalói öntudatának és közös fellépéseinek emlékeit is, köztük azt az anekdotikus történetet, amelyet a résztvevők a ‘kalaptűs’ női megmozdulásként emlegettek.
