Elutasítjuk az egészségügyi biztosítás reformjára vonatkozó javaslatot


Tudomásunk szerint a döntéshozó és a döntést közvetlenül befolyásoló testületek elé kerül az egészségügyi biztosítás reformjára, a biztosítási piac megnyitására és a magánbiztosítókon alapuló több biztosítós rendszer bevezetésére vonatkozó javaslat.
Megítélésünk szerint ez a reformjavaslat szakmailag, társadalmilag és politikailag előkészítetlen, koncepciójában téves, sérti a társadalom és a nemzet érdekeit, elfogadhatatlan a közvélemény számára, és ezért erőltetése politikailag káros. Ezért feltétlenül indokoltnak tartjuk e reformjavaslat elutasítását. Ez a reformjavaslat számunkra csupán „A biztosítási piac megnyitása” című, 2007. januári keltű szakmai vitaanyagból ismerhető meg. Ez a szakmai vitaanyag csak szűk körben ismert. A vitaanyagot az Egészségügyi Minisztérium felkérésére prof. dr. Mihályi Péter, az Államreform Bizottság Egészségügyi Szakmai Munkacsoportjának vezetője állította össze. Megítélésünk szerint eleve megengedhetetlen, hogy egy vázlatos,
csak szűk körben ismert és a szakmai és társadalmi szervezetek által meg nem vitatott anyagon alapuljon a nemzet és a társadalom egészét érintő, alapvető fontosságú kérdést illető döntés. Csupán ez a tény is elegendő a javaslat elutasításának indokolására. Ha viszont kiderülne, hogy létezik egy másik, még számunkra is ismeretlen reformjavaslat, akkor ez még megalapozottabbá tenné e reformjavaslat elutasítását.
A fenti irat a reformjavaslatot semmivel sem bizonyított általánosságokkal „támasztja alá”. Kijelenti, de nem bizonyítja, hogy ”a versengő biztosítók megjelenése nélkül nem lehet remélni, hogy az egészségügyi szolgáltatások terén beindulnak a várt és indokoltnak tartott változások. Csak tőlük remélheti a kormányzat a reform véghezviteléhez szükséges szervező erőt és menedzsment-tudást” (54. o.). Minthogy azonban „szükséges, hogy a biztosító megfelelő mértékű jegyzett tőkével és szavatoló tőkével rendelkezzen”, (66. o.) ezek a biztosítók gyakorlatilag csak külföldiek lehetnek. Ez az egész magyar egészségügy arculcsapásával ér fel,
hiszen azt állítják róla, hogy nem rendelkezik a szükséges szervező erővel és menedzsment-tudással, vagyis képtelen arra, hogy megoldja feladatait. Az irat szerint továbbá „non-profit gazdálkodás nem létezik” (54. o.), ”a non-profit és az alapítványi forma legfőbb célja az adóelkerülés és a tb-terhek alól való kibújás” (55. o.). Kétségbe vonja, hogy „a közhasznúság mint jogi kategória” az „egészségügyre vonatkoztatva” alkalmazható, mi több, hogy „a gyógyítás közhasznú tevékenység” volna (uo.). Ez is a magyar egészségügy arculcsapása, mert igaz ugyan, hogy az itt dolgozók is meg akarnak élni, mint mindenki más, de elsődleges életcéljuk mégis a gyógyítás, amely nyilvánvalóan közhasznú tevékenység. Indokoltnak tartjuk, hogy az Egészségügyi Minisztérium és az Államreform Bizottság kérjen nyilvánosan és ünnepélyesen bocsánatot ezekért a súlyos sértésekért mindenkitől, aki a magyar egészségügyben dolgozik.
Az irat három pillért javasol. Az I., ingyenes pillérbe tartozna a közegészségügy és népegészségügy, de az irat felveti, hogy indokolt lenne ide vonni a pénzbeli ellátásokat, tehát a táppénzt, a baleseti és rokkantsági ellátásokat és az anyasági segélyt is. Ezekre tehát nem terjedne ki a biztosítási elv, a költségeket az államnak kellene állnia. A III. pillérbe tartoznának „a legsúlyosabb, leghosszabb ideig tartó és legköltségesebb megbetegedések” (58. o.). Az ezekkel kapcsolatos költségeket – azzal az alábbiak szerint teljesen szakszerűtlen és tarthatatlan indokolással, hogy az ilyen „megbetegedések esetén minden magyar állampolgár
azonos szintű orvosi ellátásban részesüljön” – szintén az államnak kellene állnia (uo.). Az irat szerint emellett „célszerűnek látszik, hogy a III. pillérbe soroljuk az olyan orvosi ellátásokat is, amelyek közös jellemzője a rendkívül hosszú ápolási idő”, így „az időskori ápolás […], az elmegyógyintézeti, pszichiátriai fekvőbeteg intézetek szolgáltatásai, a rehabilitációs és a bentlakásra kényszerülő mozgássérültek, a gyógyíthatatlan betegségben szenvedők, valamint a szenvedélybetegségek (alkohol, kábítószer) gyógyítása” (uo.). Itt ez az irat leplezetlenü kimondja: ez esetekben az ”ápolás költségei rendkívül magasak – az ezzel összefüggő kockázatokat nem ruházhatjuk rá a kisebb méretű biztosítókra” (uo.), tehát a magánbiztosítókra. Végül az irat szerint „a modell II. pillérét a maradékelv definiálja: minden olyan ellátás ide tartozik, amely nincs benne az I. és III. pillérben” (uo.). Az irat tehát az I. és III. pillért illetően szakít az általa alapvető fontosságúnak tekintett biztosítási elvvel, itt a biztosítás nélküli állami szerepvállalást pártolja, és a biztosítási elvet csak a II. pillérben tartja alkalmazhatónak.Ez az elgondolás egészségügyi szakmai szempontból tarthatatlan. A probléma lényege éppen az, hogy az átlagos életkor meghosszabbodása és a költséges modern orvostechnikai eszközök kialakulása folytán „a legsúlyosabb, leghosszabb ideig tartó és legköltségesebb megbetegedések” (58. o.) esetén nincs lehetőség arra, hogy „minden magyar állampolgár azonos szintű orvosi ellátásban részesüljön” (uo.), mert az állam képtelen az ezzel járó költségek viselésére. Éppen itt van szükség a biztosítási elv alkalmazására, mert kicsi az ilyen beavatkozások valószínűsége, nagy viszont a költsége, van tehát lehetőség a kockázatmegosztásra. Ugyanakkor a társadalom és az állam alapvető érdeke, hogy az egészségügyi alapellátás – és nemcsak a közegészségügy és a népegészségügy – mindenki számára, állampolgári jogon elérhető legyen. A szakszerűség és a közérdek szempontjai tehát – az idézett iratban foglaltakkal a legteljesebb ellentétben - a szolidaritási elven alapuló és mindenki számára elérhető alapellátást javallják, amelyhez önkéntes kiegészítő biztosítások járulhatnak úgy, hogy ezek ne tegyék lehetővé a kötelező biztosításból való kilépést. Az idézett reformjavaslat tehát egészségügyi szempontból elvetendő.
Az elgondolás közgazdasági szempontból is elvetendő. A költségek viselését illetően ugyanis az irat a következőket irányozza elő:

„A […] több mint 2,6 millió nyugdíjas […] (bér)jövedelem arányos járulékot fog […] fizetni (52. o.).
Kb. 2,1 millió főt […] képviselnek a 18. év aluliak  […] Célszerűnek tűnik, hogy a központi költségvetés a biztosítóknak a Kincstáron keresztül történő átutalással fizesse ki a biztosítási díjat (uo.).
„Ugyanez a megoldás megfelelőnek tűnik a GYES, GYED és GYET-ben részesülő mintegy 0,3 millió fő esetében is” (uo.).
„A társadalom elesettjei, akik […] nem foglalkoztathatók, […] számára a települési önkormányzatok vásároljanak biztosítást, majd pedig ezek a ’közgyógybiztosítottak’ valamilyen véletlenszám-generáló algoritmussal kerüljenek elosztásra a biztosítók között” (52-53. o.).

Egyértelmű tehát, hogy az irat szerint a különösképpen költséges I. és III. pillér költségeit teljes egészében az állam állja, sőt nagy vagy akár döntő részben az állam és az önkormányzatok gondoskodnak a magánbiztosítók bevételeiről. Ennek a koncepciónak a költségvetési hatásai nyilvánvalók. A költségvetés terhei nem csökkennek, az ország terhei pedig nőnek a magánbiztosítók közismerten magas, a 30%-os nagyságrendet is elérő működési költségeivel és nyereségével.
Nem kevésbé nyilvánvalók az iratban foglalt reformjavaslatnak a nemzetközi folyó fizetési mérlegre gyakorolt hatásai. A külföldiek nettó tulajdonosi jövedelme a KSH számai szerint 2005-ben 1 339 397 millió forint volt, a bruttó nemzeti jövedelem 6,5 %-a, és ennek csak 29,8 %-a a külföldiek visszaforgatott, tehát Magyarországon felhasznált jövedelme.
(Bruttó hazai termék 2005. Előzetes adatok II., 2006. október)  Az ország az ebből származó nemzetközi fizetési és átutalási (transzferálási) kötelezettség teljesítésére már most is csak újabb hitelek felvétele útján képes. A javasolt magánbiztosítási rendszer tovább növelné ezt a már eleve súlyos vagy akár elviselhetetlen nemzetközi fizetési kötelezettséget, és ezért az ország nemzetközi fizetési pozíciójának további romlásához vezetne. Ez a reformjavaslat már csak ezért sem fogadható el.
Az irat szerzője mind ebben az iratban, mind más munkáiban a reformjavaslat azonnali elfogadását azzal a belpolitikai és választási stratégiai meggondolással támasztja alá, hogy a népszerűtlen intézkedéseket 18 – most már alig 8 - hónap alatt kell végrehajtani azért, hogy utána „maradjon 30 hónap a soron következő választási csatára való felkészülésre”
és a következő országgyűlési választások megnyerésére. (Csillag István – Mihályi Péter: Kettős kötés. A stabilizáció és a reformok 18 hónapja. Globális Tudás Alapítvány, 2006, 96. o.) A legutóbbi hónapok eseményei, majd az egészségügyi miniszter lemondása és ennek körülményei azt bizonyítják, hogy ez a koncepció téves. A szakszerűtlen és mind egészségügyi, mind közgazdasági szempontból elfogadhatatlan reformoknak ez az erőltetése feltehetőleg nem a jelenlegi kormány újraválasztásához, hanem soha nem látott vereségéhez vezetne.
   Az idézett irat ezt a reformjavaslatot nagyrészt azzal támasztja alá, hogy ez megfelel a nemzetközi gyakorlatnak.
Ez az állítás nem felel meg a valóságnak. A javaslatnak megfelelő rendszert – az eltérések részletei itt nem tárgyalhatók – az Egyesült Államokban alkalmazzák a szabad vállalkozás igenlésének és az állami beavatkozás elutasításának ottani történelmi hagyományai folytán. A rendszer elismerten rossz, kétszer akkora költséggel nyújt rosszabb szolgáltatást, mint Kanada egybiztosítós, állami rendszere. Németországban a jelenlegi széttagolt biztosítási rendszer helyett 2009-ben átfogó, Országos Egészségügyi Alap nevű, integrált működésű hálózatot
vezetnek be. A nemzetközi tapasztalatok alapján az OECD Magyarországról szóló 1999-ben kiadott ország-tanulmányában a következőket írja: „Úgy tűnik, nem szükséges a jelenleginél bonyolultabb finanszírozási rendszert bevezetni.
A nemzetközi tapasztalatok arra utalnak, hogy egy Magyarországhoz hasonló ország számára az egy finanszírozós rendszer előnyei nagyobbak, mint hátrányai.” (OECD Gazdasági Tanulmányok. 1998-1999, Magyarország, OECD, Paris,
1999. Magyar kiadás: Kódex Kiadványszervezési GMK, 1999, 152. o.) Az OECD egy szakértője 2005-ben lényegében véve ugyanezt ismétli meg egy tanulmányában. (Goglio, A.: In search of efficiency: Improving health care in Hungary. ECO/WKP (2005) 33, OECD, Paris, 2005, 16. o.)
Befejezésül utalnunk kell arra, hogy, noha eddig itt elsősorban a szakmai-tudományos kérdéseket tárgyaltuk, nem ezek a legfontosabbak. Itt elsősorban értékítéletekről van szó. A több biztosítós rendszernek még előnyei is lehetnek a jómódú, tanult, egészséges, fiatal, gyermektelen vagy kiscsaládos városi emberek szempontjából, de ez a rendszer különösképpen hátrányos a szegényebbek, a kevésbé iskolázottak, a betegesek, a nagycsaládosak és a vidékiek számára. A társadalom szociális érzékenységű tagjai elsősorban ezért nem fogadhatják el a több biztosítós rendszert.
A leírtak alapján ismételten kérjük a döntéshozó és a döntést közvetlenül befolyásoló testületeket és e testületek tagjait, hogy utasítsák el az idézett iratban foglalt reformjavaslatot, sőt vegyék le a napirendről az egészségügyi társadalombiztosítást veszélyeztető javaslatok tárgyalását. Kérjék fel a szakértőket megfelelőképpen előkészített javaslat előterjesztésére, terjesszék ezt a javaslatot az érdekelt szakmai és társadalmi szervezetek elé megvitatásra,
és a vita alapján módosított és véglegesített javaslatot tűzzék majd tárgyalásra. Véleményünk szerint fenn kell tartani az egyfizetős, szolidaritási alapú rendszert, és az intézményrendszert széleskörű társadalmi konszenzusra törekedve, a teljes átláthatóság biztosításával, kellő előkészítés után és megfelelő ütemezés szerint kell továbbfejleszteni.
Budapest, 2007. április 19.

Az állásfoglalás aláírói arra kérik az embereket, szervezeteket, hogy csatlakozzanak követelésükhöz, és juttassák el aláírásukat az alábbi címre: szocialisforum@freemail.hu

Dr. Gazsó Ferenc egyetemi tanár
Tiszteletbeli Elnök, MSZP Társadalompolitikai Tagozat

Dr. Jánosi Gábor sebészorvos
Szervező, Magyar Szociális Fórum Egészségügyi Kerekasztala

Dr. Lányi András egyetemi tanár
Élőlánc

Dr. Náray-Szabó Gábor egyetemi tanár
Elnök, Professzorok Batthyány Köre

Prókay Sándorné
Elnök, Vasútegészségügyi Dolgozók Szakszervezete

Dr. Simó Endre
Koordinátor, Magyar Szociális Fórum kmb
Szociális Kerekasztal szervező

Dr. Sipos József
MSZP Társadalompolitikai Tagozat

Dr. Szabó Endre
Elnök, Nagycsaládosok Országos Egyesülete

Dr. Szakolczai György
közgazdász, Professzor Emeritus

Dr. Szilvási István egyetemi docens
Országos Civil Fórum Egészségpolitikai tagozata

Sztankovánszki Tibor
Elnök, Szociáldemokrata Párt

 

Új hozzászólás


Hozzászóló neve: 
Hozzászóló neve: 
Biztonsági kód
Biztonsági kód:

Pofész a Facebookon!

Postás Harsona legfrissebb számának (2012.03.) letöltése
A 2012-től érvényes Munka Törvénykönyvének letöltése
Kollektiv Szerzödés 27-53 módositásokkal (Hatályos 2012 február 1-töl)
Kedvezményes üdülési lehetőség tagjainknak
Üdülési jelentkezési lap
2011 © Trigrand Kft.              HÍREK LETÖLTÉS TAGSZERVEZETEK KAPCSOLATOK FÓRUM ADMIN
          Ajánlott minimális képernyő felbontás: 1024*768.          Ön a   . látogatónk  !