Magyar szakszervezetek a Brüsszeli Szociális Csúcstalálkozón

A hat országos szakszervezet nevében Palkovics Imre, a Munkástanácsok Országos Szövetsége elnöke fejtette ki a közös álláspontot az „EU 2020” készülő stratégiai programmal kapcsolatban.

A csúcstalálkozóra az EU miniszterelnöki találkozója előtt került sor a soros elnöki teendőket ellátó spanyol miniszterelnök kezdeményezésére.

A találkozó legfeszültebb pontja az európai munkaerőpiac további rugalmasítása körül alakult ki, a szakszervezetek ugyanis elfogadhatatlannak tartják, hogy a válságból való kilábalás további jogvesztéssel és bizonytalansággal járjon a számukra.

A találkozón részt vett Herman van Rumpoy és José Manuel Barroso, a soros elnöki teendőket jelenleg és a következő két ciklusban ellátó Belgium és Magyarország miniszterelnöke mellett az EU munkaadói és szakszervezeti szövetségének képviselői ez utóbbi delegációban kaptak helyet a magyar szakszervezetek is.

Palkovics Imre beszédének teljes szövege az alábbiakban olvasható:

„Lisszabon 2020 stratégia értékelése a Magyar szakszervezetek szemszögéből

Brüsszel szociális csúcs 2010.03.25.

A magyar szakszervezetek számára elfogadhatatlan, hogy az EU, az új hosszú távú stratégiája megalkotásakor a Lisszaboni Stratégia kudarca után ismét abba a hibába essen, hogy olyan célokat állít az európai polgárok elé, amelyek hátterét kellő alapossággal nem tárja fel és nem rendel a célok mögé a megvalósításhoz szükséges eszközöket.

Alapvető kifogásunk, hogy a tervet a meghaladott neoliberális paradigma szelleme hatja át. A stratégia megalkotói a feladatukat félreértelmezve egy jobbminőségű Lisszaboni stratégiát kívánnak létrehozni.

Az elmúlt tíz év során megkopott varázsszavakat látunk, mint, versenyképesség, életfogytig tartó oktatás, rugalmasság, reform, globalizáció, fenntartható gazdasági növekedés, stb. Nézzünk ezek közül néhányat közelebbről:

1.           Amennyiben a versenyképesség alatt azt kell érteni, hogy versenyezhet e az EU gazdasága Kínával ahol az európai átlag bér egy-harmincadáért állítanak elő világszínvonalú termékeket, a válasz egyértelmű nem.

2.           A globalizáció eredménye, hogy az előbbi példa alapján a Kínában egy-harmincadnyi béren előállított terméket az EU piacán értékesítik extraprofittal, és amelyet egyre szűkebb csoportok vágnak zsebre. A szabad kereskedelem nagyon eltérően érinti az egyes tagországokat az észak-nyugat Európai régió győztesi a dél- kelet Európai országok pedig egyértelmű vesztesei ennek a helyzetnek. A tervezők e tényt nem tekintik stratégiai kérdésnek.

3.           Szociális és munkaerőpiaci reformok alatt a terv alapján az egészségügyi és nyugdíjrendszerek privatizációját kell érteni és a nyugdíjkorhatár megemelését.

4.           Rugalmasság és biztonság egyensúlya keletet Európában extrém módon felborult, ez ma a könnyen elbocsátható alacsony bérű munkavállalót jelenti és az egyensúly megteremtésének realitása a távoli homályos jövőbe tűnt a terv alapján.

5.           Hasonló problémák vannak a „tudás alapú gazdaság” fogalmával ez egy üres frázis marad az egyes tudományterületeken kitűzött konkrét (és az adott gazdasági körülmények között megvalósítható) célok nélkül.

6.           A kiküldött munkavállalók jogainak szabályozása a szociális dömping elkerülését szolgálja. Csak a fogadó országban jár az egységes foglalkoztatási feltétel rendszer, hogy milyen kondíciók mellett marad otthon a kelet-európai munkás, az sem stratégiai kérdés.

7.           Az EU saját értékrendjét tagadja meg, amikor a demográfiai problémák kezelése terén csupán a bevándorlók integrálását tűzi célul, és említést sem tesz a családok helyzetéről és jövőjéről.

8.           A tervezett reformok és a varázsszóként emlegetett élethosszig tartó tanulás nem old meg semmit, látszólag csökkentheti a munkanélküliséget. Megoldás a stabilan foglalkoztatni tudó gazdaságszerkezet kialakítása. Ez tudatos (kormányzati) beavatkozást igényel, mert a spontán piaci erők a lemaradó rétegek kirekesztése irányába hatnak. E problémán az oktatásba való beruházás sem képes segíteni, ha nincs stabil munkaerő-kereslet, akkor nincs mire kiképezni az embereket.

A Lisszaboni stratégia elementáris kudarca után javasoljuk, hogy az egyes területeken alapos elemzések történjenek, kilépve a neoliberális szemlélet csőlátásából. Ennek érdekében szükségesnek tartjuk az ETUC szakembereinek bevonását e megkerülhetetlen kutatómunka elvégzésébe.”

Új hozzászólás